Szemléletformálást is célul tűzött ki a pápai bevásárlóközösség

olvashatjuk a Veszprém megyei hírportálon. https://www.veol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/szemleletformalast-is-celul-tuzott-ki-a-papai-bevasarlokozosseg-4177477/?fbclid=IwAR2qFX2IEdtSBzTI-ZkdwThTUQH8frWxXKHfr9_ORct2d6JymZrtfHvlmnw

Szinte minden újonnan alakuló bevásárló közösségnek megvan számomra a maga története. A pápaiaké a következő: szeretem így átgondolni a dolgokat, rendet tesz bennem, ha a külvilág nagy hullámokat csap épp körülöttem.  2019. 04.13-án van az első Indíts bevásárló közösséget képzésünk, Budapesten a Zöldike közösségi házban. Korán reggel indulunk, megérkezünk szemügyre vesszük a helyet, melyet otthonról próbáltunk meg semmi pénzből találni. Számomra “nagyon” alternatív a hely, ez érzem frusztrál, nem kicsit rumlis, fél óránk van, hogy beálljunk, az én feladatom, hogy valami otthonos rendet teremtsünk ennyi idő alatt. Érkeznek a vendégek, 19 részvevő az ország főleg nyugat-déli részéről, Keszthelytől- Gyuláig, Győrtől- Pécsig. Kezdünk. Bemutatkozó körben kutatom, vajon kiket mozgat meg a bevásárló közösség alakítás ügye. Van itt épületgépész, közgazdász, alpolgármester, tanár, grafikus, gyógyszerész, ökológus, informatikus, marketinges, és termelők. A pápaik közül Natasa és Marcsi ülnek velünk szemben, ők is bemutatkoznak, kiderül, hogy nekik, mint termelői közösségnek van már piacuk, csak annak az elérhetősége a vásárlók számára kicsit nehézkes, ezen szeretnének saját összefogásukból változtatni, mert látják nincs kire várni, hogy gondjukat megoldja.

Feltűnt, hogy itt valami már van, van egy rendszer, amibe  hogyan tudjuk belehelyezni a mi bevásárló közösségünk működési modelljét? Vajon, mennyire lesz érthető és átjárható az ő szokásaiknak. De halljuk a kérdésekből és hozzászólásokból, hogy teljesen értik miről van szó, egy csomó nehézségükre válasz a bevásárló közösség alakítása. Emlékszem Natasa záró szavaira, ami szabadon valahogy úgy hangzott, hogy ő már egy ideje macerásnak érzi a vevőkkel való foglalkozást, csinálni kéne egy webáruházat- gondolta, ott megveszik a termékeket és kész, le van zárva a dolog. A nap végére megértettem- mondja,hogy ezt nemhogy nem dobhatom ki, hogy nem foglalkozom velük, hanem ez egy külön feladat az értetlen vevőkkel való törődés. Szóval nem szabadulok ettől, sőt! – derülünk. A nap végén hazafele menet kiértékelve a napi történéseket, megjegyezzük, hogy Natasa- Marcsi akik ott velünk szembe ültek, azonosítjuk be őket, ott sok értő erő van. Abból lehet valami…


De ezen az első képzésen van itt Kriszta, aki kicsit később, de a szolnoki vonalat mozgatja meg, Gabi, aki a békéscsabai kosár alakulását ,Zsuzsi, aki mára a pécsi csapatban tevékenykedik, és Eszter, aki már akkor szervezője a Zuglói Kenyérközösségnek…. 🙂


Szeptemberben a pápai csapat kilenced magával megérkezik Nyíregyházra, hogy gyakorlatban is lássák a működést. Pénteken velünk dolgoznak, szombaton folytatjuk a képzést a kiegészült csapatnak.  Ismerkedünk egymással a Kosárral, és a személyes beszélgetés, amiből érződik ez a közösség hivatott arra, hogy végig vigyék az alakulási folyamatok nehézségeit. Ebből a csapatból szinte mindenkit ismerünk, Verát és a finom füstölt fürjtojás termékeit, Orsi, aki a könyvelője lesz az ügynek, Feri aki a gyógynövényekben hisz, és Zsolti aki a bio vonalon érzékeny…, emberi történetek nyíltak meg közöttünk, csak azáltal, hogy találkoztunk és együtt elkezdtünk dolgozni.

Gyakorlati képzés Nyíregyházán.

Észleljük, a bevásárló közösségek alakulása során, hogy hiányzik egy láncszem, a szerveződésekből, ami segítené az alakulásokat. Meghirdetjük az un. Első lépést kampányt, melyben a szerveződést lépésről, lépésre levezetjük, mit kell tenni. Kérjük, a csapatokat küldjétek a fotóitokat, mutassátok nekünk, egymásnak az eredményeket, ahogy ti is sóvárogva néztétek a képzéseinken a mi történetünket. “Ó milyen sokan voltak! ” Kapjuk Pápáról is a fotókat, és a híreket, zajlik a munka.

Mint működő és a mi kosarunk működési elvét követő közösségként ők, a Pápai Éléskamra az első,  akik indulni tudnak. Eredeti terveinkhez kissé késve átadjuk a szoftverünket is, melyen akkor még nagyon sok hiba volt. Együtt gyúrjuk , immár a közös működésben, hogy a szoftver átadás- betanítás lépései hogy következnek egymás után. Hiszen ilyet mi sem csináltunk még sose, ezt nekünk is tanulni kell. Ha nem ilyen értők és elszántak, mint amilyenek, akkor útjaink ennyi akadály hatására elváltak volna. De nem így történt, hiszen Ők a hozzánk hasonló társaink, akik ugyanazt a minőséget hordozzák magukban, ezért ismertük fel egymást, szinte első találkozásra. 


Pápával hidat vertünk az ország keleti és nyugati végén, mely hídon immár bárki átkelhet. Az út egyre jobban járva vagyon. Aki hittel járja, egyre kevesebb rögöt talál rajta. Pécs,  Kaposvár, Győr, hogy a nyugati vidéket említsem, már példa rá.